nem mindegy

Szakmai CV

Tanulmányok

2006 - Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, vizuális kommunikáció szak,

fotó szakirány

2007 - vizuális környezetkultúra tanár szak, MOME

2001-2006 Eszterházy Károly Főiskola, Eger, rajz – vizuális kommunikáció

tanár

Kiállítások, részvételek

2009 Essl Award, Essl Collection, Bécs (decemberben)

Mű-Terem Galéria (önálló), Debrecen

15. Szegedi Művésztelep, Reök-palota, Szeged

Artvilnius '09, Vilnius, Litvánia

Negatív dia, Vajda Stúdió, Szentendre

II. Dunaújvárosi Fotóbiennálé

Nominees' night, Essl Award, Centrális Galéria, Budapest

2008 Re: ’68, AKKU kortárs művészeti központ, Budapest

Űrkollázsok, Performance- és Nehézzenei Fesztivál, Szentendre

Spiritusz Galéria (önálló), Budapest

Fresh art, Mű-terem Galéria, Debrecen

Mezőszemerei művésztelep kiállítása, Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár

„Első látásra…”, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár

XXIV. Grafikai Triennálé, Miskolc

2007 Budapest Art Fair

8. Arc pályázat

Sziget fesztivál, MOME installáció projekt

Curiosity Cabinet , Salone Satellite, Milánó

2006 XIII. Országos Rajzbiennálé

Csoportos performansz, Kis Zsinagóga, Eger

2005 Nyílt tér, Mezőszemerei Művésztelep zárókiállítás, Hatvany Lajos Múzeum, Hatvan

2004 XII. Országos Rajzbiennálé

Díjak

2009 Essl Award, Vienna Insurance Group, Special invitation

2008 Fresh art, Mű – Terem Galéria, Debrecen, fődíj

2007 8. Arc pályázat, 2. díj

2007 Budapest Short Film Festival, animációs workshop, 2. díj

Fotó : Lázár Alexandra Emese - Normakontoll (részlet)

Nemmindegy - hozzászólások a 20 éves magyar demokráciához

Megnyitó: november 6. (péntek) 19 óra
helyszín: Fogasház, Akácfa u. 51.
A kiállítás másnap, szombat estig látogatható!


kiállítanak:
Fátyol Viola
Fekete Jéé
Hollós István
Kondász Ferenc
Lázár Alexandra Emese
Pacsika Máté

A kiállítás ötlete a ,,Mozgásban a demokrácia” nevű német kezdeményezés kapcsán merült fel, és annak keretében is valósul meg. Az említett projekt Joseph Beuys művészeti és politikai eszméit hivatott népszerűsíteni szerte Európában, élén a közvetlen demokrácia gondolatával.

Ám hiába a tisztelet a beuys-i életmű iránt, a 70-es évek utópista válaszai aligha lehetnek érvényesek a magyar társadalom jelenlegi problémáira. Így ez a kiállítás sem ezen kinyilatkoztatások ,, magyar hangja” kíván lenni, hanem inspirációt merítve akár a ,,szociális plasztika” ideájából a mai magyar demokráciát akarja vizsgálni.

A kiállítás művei az identitás és a reprezentáció problémái köré csoportosulnak. Ezen fogalmak pedig összeérnek, hiszen az egyén szabadsága és méltósága döntően attól függ, hogy személye miképpen illeszkedik a társadalom többsége által akceptált és gyakran megkövetelt önképhez.

Ez a kiállítás nem akarja megmondani, hogy mit gondoljunk, érezzünk a demokráciáról. Abban mégis kategorikus, hogy nem mindegy, mi folyik a társadalomban, hozzá kell szólni, részt kell venni.